Kiállítás az Ernst Múzeumban / Exhibition in Museum Ernst

Dargay Lajos kiállítása elé

A század művészete 1909-1910-ben született Picasso és Braque műtermében. A kubista kép az ábrázolás mind elvontabbá váló redukálása, anélkül, hogy mellőzne egy-egy utalást a tárgyra, bizonyos szakaszaiban a kubizmusnak azt is leolvashatjuk a mesterek műveiről, mintha az elvontból közelednének a töredék voltában csak jelzett tárgy, azaz az ábrázolás felé.

A konceptuális festészet (a szó Khanweiler leleménye) alapelve szerint a művész célja az önmagából eredő és önmagában teljes mű létrehozása, nélkülözhetetlen eleme azonban "a kép keletkezésének folyamatához tartozó reflexió" (Arnold Gehlen). Nem elég az utalások képzettársítások segítségével hatást keltő rendszerére gondolni, az alkotó személyisége is szükséges: megfigyelésének önmaga is nélkülözhetetlen tárgya.

Dargay művészetéből, pályafutásából levont tanulság is lehetne ez a modern természetére épp csak utalni képes, lexikoncikkbe illő pár mondat. Mikor közel harminc évvel ezelőtt Egerben megismertem, még nyilvánosságtól elzárt, bélyeges ember volt, de amit láttam nála, nem feledhető élmény.

Munkáit - akkor csupán Schöffer közvetítésében ismert Moholy-Nagy a maga tehetsége természetével egyező kutatóösztöne biztatta életre, reliefjei, kinetikus plasztikái nem ábrázoltak, azonban idéztek.

A század tudományának szellemét, mely szabadságában rokonabb a művészetével, mint a technikáéval; melynek célja a végső dolgok megismerése, amelyre Werner Heisenberg a Planck-évfordulón mondott beszédében így hivatkozott: "Úgy látszik, e bonyolult erőterekből álló világ alapja egy formula…" Dargay munkái, anyaguk az anyag igényelte munkafolyamatok és technikák révén ugyan emlékeztetnek az ipar produktumaira, de gépezeteinek mintha lelke lenne, mintha inkább szolgálnának esztétikai igazságot, mint praktikus célt.

Dargay vonalra, geometriai idomra, fényre-árnyra, tömegre egyszerűsíti a bonyolultat, hogy megidézhesse a csak intellektussal és érzelemmel felfogható tárgyat. A valóságban nem létező vonal a redukció végső célja Dargay művészetében, a nézőben érzelmi visszhangot verő hatása olyan, mint a fogalmaké, amelyekkel létünk igazságait közelítjük. Ez a következetes művész, akit a magáétól sosem tántorított el sem divat, sem műkereskedővel kötött alku, nem szorul ünneplő jelzőkre.

Ha Magyarországon a konstruktivizmus nem izmusként, hanem művészi magatartásként, egyáltalán emberi tartásként valahol szóba kerül, mindig ő az egyik példa.

Képes kíváncsivá tenni a nézőt, érzékennyé a művészet nyújtotta örömre, amely nélkül jóval szegényebbek lennénk.

Sík Csaba

Introduction to Dargay's Exhibition

T he art of our century, cubism, was born between 1909 and 1910 in the studios of Picasso and Braque. Although cubist painting can be defined as a highly abstract representation of reality, it also involves some concrete references to the subject being painted. In certain phases of cubism, some masters' approach from the abstract to the object are presented as fragments.

With regard to "conceptual painting" (an expression coined by Khanweiler), the major aim of the artist is to create a work that takes its origin from itself, and that can be whole all by itself. Its indispensable element, however, is "the reflection belonging to the formation process of the picture" (Arnold Gehlen). Not only is the effective reference structure of associations of vital importance, but the creator's personality plays a major role as well. In other words, the artist is an essential factor in his/her own act of observation.

These encyclopedic descriptions of the nature of modern art are definitively illustrated by the artistic career of Lajos Dargay. When I first got to know him 30 years ago in Eger, Dargay as an artist was stigmatized and excluded from publicity. What 1 saw in his studio, however, remains an unforgettable experience.

He was deeply inspired by the inquisitive mind of Moholy-Nagy (who at that time was known only through Schöffer). Dargay's talent was akin to Moholy-Nagy's: his reliefs, designs and kinetic sculpture did not merely represent objects - they conjured up ideas.

The spirit of 20th century science is expressed in Dargay's works, the spirit that, due to its freedom, can be said to be more related to art than to technology. "It seems the basis of this elaborately structured world is one single formula", said Werner Heisenberg at the Planck anniversary, referring to the final purpose of scientific and artistic cognition. In Dargay's work, the technology and materials used may perhaps remind us of industrial products. Nevertheless, his creations exude a spirituality, serving aesthetic truths rather than practical goals.

In order to evoke subject matter that can be sensed only by emotion and intellect, he simplifies complexity into lines, geometric figures, light and shadow, mass. The line that is nonexistent in reality is the final aim in Dargay's art. Its emotional effect resounds in the viewer like the concepts by which we try to understand the truth of existence. Dargay, a genuine artist who has never strayed from his resolute path to succumb to the whims of fashion or art house bargaining, needs no glorifying praise.

Whenever constructivism, not only as an "ism", but also as a noble kind of artistic and human endeavor, is mentioned in Hungary, Dargay is always cited as a sterling example.

Without Dargay's art we would be spiritually much the poorer, seeing that he is capable of arousing much wonder and pleasure in us viewers by the joy and depth expressed in his works.

Csaba Sík