Irodalom / Bibliography

Szabó Attila:
Művészettörténet vázlatokban

Kinetika

E lőzménye: Moholy-Nagy László fénykinetikus munkássága, Alexander Calder mobilszobrai, Naum Gabo konstruktivizmusa, és az op art művészet.
A kinetika az '50-es évek végétől kialakuló nemzetközi áramlat, amely az op art illuzionista hatását valódi térbeli-fizikai mozgásformákká fejlesztette tovább. Felfogásuk szerint, ahogy az életben minden mozog, úgy a műalkotás is csak akkor lehet hiteles, ha ezt a mozgást, folyamatos átalakulást érzékelteti (kinema - mozgás). A statikus szemlélet helyett a dinamikát hangsúlyozták. Gépi meghajtással mozgatott konstrukciókat készítenek.

A magyar származású Nicolas Schöffer mozgó-hangzó-fénylő, programozott vezérlésű szobrokat alkot. Az ünnepi kivilágítások és tűzijátékok az előzményei a mozgás és a fény összekapcsolásának. Jelentős szerepet játszott a fénykinetizmus kialakulásában a nyugatnémet Zero-csoport (Piene, Mack, Uecker) és a szovjet Dvizsényije- (mozgás) csoport (Nuszberg, Infante, Galkin és mások). A luminokinetikus alkotásokban a mozgás fényhatásokkal (világító vagy visszatükröző felületek, vetített fényhatások) kapcsolódik össze. A fénysugarak mozgása számítógéppel programozható és lézersugárral kombinálható. A mozgalom a hatvanas és a korai hetvenes években élte virágkorát. Legjelentősebb képviselői: Pol Bury, George Rickey, Jean Tinguely, Vassilakis Takis, Nicolas Schöffer, Heinz Mack, Jesus Rafael Soto. Magyarországon Haraszty István, Dargay Lajos, Balogh László, Csáji Attila.

Alexander Calder (1898-1976): Mobil (1960-as évek); Kék sárga és vörös között (1963)
Heinz Mack (1931-): Ezüst rotor (1963)
Yaacov Agam (1928-): Kettős metamorfózis III.
Jesus Rafael Soto (1923-): Kinetikus tárgy (1985)
Peter Vogel (1937-): Minimal zenei kibernetikus darab (1985)
Nicolas Schöffer (1912-): Prizma (1965-1982); Világító kibernetikus torony, terv (1960-as évek)
Dargay Lajos (1942-): Négyrészes mobil (1980-as évek)
Moholy-Nagy László (1895-1946): Fény és térmodulor